A fejlett napenergia technológiának, a jelenlegi kialakítása nagyjából 1908-ban történt, amikor William J. Bailey, a Carnegie Steel Company feltalált egy gyűjtőt egy szigetelt dobozt és egy réz tekercsek egyvelegét. Az 1950-es években a Bell Telephone Labs elérte a 4%-os hatásfokot, majd 11%-os hatékonysággal jöttek a szilikon PV cellák. Ettől kezdve, fokozódott az érdeklődés a napenergia irányába. A késő 50-es és 60-as években az űrprogram aktív szerepet vállalt a napelemek fejlesztésében. A napelemek tökéletes forrásai az elektromos műholdaknak azért, mert masszívak, könnyűek, megbízhatóak, és ez remekül megfelel az alacsony fogyasztású követelményeknek. Az elterjedéshez további kutatások szükségeltettek.
